A várakozás alapvetően egy stresszes, kiszolgáltatott állapot.
A természetes textúrák, a tompított akusztika és a biofília bizonyítottan csökkentik a kortizolszintet.
Egy nyugodt, de tekintélyt parancsoló környezetben várakozó ügyfél kevesebb ellenállással, míg egy állásinterjúra érkező vezető nyugodtabban, de a cég nagyságától lenyűgözve lép be a tárgyalóba.
A várakozás percei nem üresjáratok, hanem egy kritikus idegrendszeri ablakot jelentenek.
Egy idegen környezetben az emberi agy szimpatikus idegrendszere („üss vagy fuss” állapot) aktiválódik, ami megemeli a stresszhormonok szintjét, így a látogató védekezőbbé és szkeptikusabbá válik.
Ulrich klasszikus klinikai mérései azonban rámutattak, hogy a természetes elemek jelenléte percek alatt képes átkapcsolni a szervezetet a paraszimpatikus (nyugalmi) fázisba. A stabilizált, karbantartást nem igénylő zöldfalak és az akusztikailag védett lounge zónák kémiailag tompítják a stresszt.
Az előkondicionálás eredménye mérhető: a partner nyitottabb az érvelésre, a feszültség helyét pedig a professzionalizmus iránti tisztelet veszi át a tárgyalás megkezdésekor.
Ulrich, R. S. (1991): Stress recovery during exposure to natural and urban environments (Google Tudós)
